ÉvgyűrűkKövetkező két kép Kutason kászült 1974-ben. A Pató Pál és az Utolsó kuruc testvérek voltak. Az öreget jöttem felkeresni, mert utazás közben a vonatról megláttam a resti előtt földön üldögélve. Ezért vettem a Pannónia motoromat, hogy szabadon keresgélhessem őt. Nem is találtam meg sem a péróban (Nádszegen így hívták a cigánytelepet), sem a restiben, éppen a motorkerékpár tette lehetővé, hogy utolérjem. Sikerült is vele beszélgetnem, elmondtam neki, hogy hol és mikor láttam először, és engedje meg, hogy lefényképezzem. Elcsodálkozásától egyből eleget tett kívánságomnak. Díjnyertes képet készítettem róla, de ez nem az a híres kocka. Körülbelül 6-7 képet tudtam róla csinálni, borravaló ellenében sem volt hajlandó többre.
Utolsó kurucMotorral elkísértem a faluba, míg ő a porban battyogott, én az út szélén pöfögtem mellette. Közben megláttuk Józsit (az öccsét) aki egy lerobbant ház udvaráról nézegetett az utcára. Leugrottam a motorról és siettem fényképet csinálni róla is, mert nagyon jó hátteret adott a lerobbant háztető. Így született a Kutasi Pató Pál című kép.
Kutasi Pató PálKésőbb, amikor feleségemmel felkerestük az öreget, már elköltözött, és az egyik rokona mondta, hogy a Jancsi Bácsi már jó helyen van. Kérdeztem, hogy csak nem halt meg? Nem, nem, hanem a segesdi szociális otthonba "költözött", ahol nagyon jó sora lett, csapta a szelet fűnek, fának, magyarnak, cigánynak. Az idézőjel nem véletlen, mert vitték, kemelték. Kiérdemelte, szorgalmas, dolgos ember volt. Pár évvel később, mivel Segesd útba esett, meglátogattuk.
